Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

A tánc iránti szeretetem 2009-ben, 11 éves koromban kezdődött, amikor a barátnőim hatására beiratkoztam az első tánciskolámba. Több fellépésüket is látva, annyira magával ragadott a tánc világa, hogy már akkor tudtam: egyszer én is ott szeretnék állni a színpadon. Kezdetben klasszikus és modern balettet tanultam, majd később a hiphop, a boogie-woogie, a jive és az art jazz stílusokkal is megismerkedtem.

2017-ben úgy döntöttem, hogy szeretnék még inkább a hiphop irányába fejlődni, ezért új tánciskolát kerestem. Már akkor kinéztem magamnak az AForce1-t, de végül csak 2018 szeptemberében csatlakoztam az egyesülethez, amikor az egyetemi tanulmányaim miatt már Győrben éltem.

Az egyetemen sport- és rekreációszervezést tanultam, emellett sportedzői végzettséget is szereztem. Később testnevelő- és gimnasztikatanárként kezdtem dolgozni. 2021-ben pedig egy nagy álmom vált valóra, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy oktatóként én is csatlakozzak az AForce1 csapatához, és tánctanárként átadhassam mindazt, amit a tánctól az évek során kaptam.

Bár akkor még nem tudtam, visszagondolva már nagyon korán éreztem, hogy a tánc végigkíséri majd az életemet. Azóta nemcsak a munkám, hanem a legnagyobb szenvedélyem és az önkifejezésem egyik legfontosabb eszköze lett.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

A legnagyobb motivációt számomra a folyamatos fejlődés jelenti. A táncban az a legszebb, hogy mindig van hová fejlődni, mindig lehet valami újat tanulni. Rengeteget inspirálnak azok a táncosok és tanárok, akiknek az óráira járok vagy akiket követek, mert folyamatosan új ötleteket és lendületet adnak.

Oktatóként pedig külön motiváció számomra, hogy példát mutathassak a tanítványaimnak. Fontosnak tartom, hogy érezzék: én is folyamatosan tanulok és fejlődöm, mert hiszem, hogy így tudok nekik mindig valami újat adni. Szeretném, ha felnéznének rám, inspirálná őket a munkám, és minden óráról úgy mennének haza, hogy tanultak valami újat.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

Nagyon közel állnak hozzám a csajos koreográfiák és a finom, elegáns mozdulatok. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a gyerekkoromban tanult klasszikus és modern balett a mai napig meghatározza a mozgásomat. A hajlékonyság, a vonalak és az akrobatikus elemek is gyakran visszaköszönnek a koreográfiáimban.

Emellett a dinamikusabb, erőteljesebb, „fiúsabb” stílus sem áll távol tőlem. Talán éppen ez az egyik erősségem: szeretem többféle karakterben kipróbálni magam, és nem ragaszkodom kizárólag egyetlen irányhoz. Ennek ellenére, ha választanom kellene, a nőies stílus áll hozzám a legközelebb.

A tanítványaim és a kollégáim talán azt mondanák rólam, hogy mindig igyekszem jó hangulatot teremteni. Fontos számomra a pozitív légkör, ezért akkor is próbálok mosolyt csalni mások arcára és energiát vinni az órákba, amikor éppen nehezebb napom van. Úgy érzem, ez nemcsak a környezetemre van jó hatással, hanem engem is feltölt.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Az óráimon mindenki biztonságban és elfogadva érezheti magát, legyen kezdő vagy haladó. Fontos számomra, hogy senki ne féljen hibázni, mert a fejlődéshez bátorság és gyakorlás kell. Az óráimon a fejlődés mellett ugyanilyen fontos, hogy jól érezzük magunkat, és mindenki a saját tempójában tudjon fejlődni.

Arra törekszem, hogy minden óra egyszerre jelentsen kihívást és sikerélményt, hogy a tanítványaim mosollyal az arcukon távozzanak, és motiváltan várják a következő alkalmat.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

Számomra a tanításban a legfontosabb, hogy a technika mellett önbizalmat is adjak a tanítványaimnak. Szeretném, ha az órákon nem csak lépéseket tanulnának, hanem bátrabban mernének mozogni, kifejezni magukat, és hinni abban, hogy képesek elsajátítani az új mozdulatokat. Fontosnak tartom azt is, hogy egy támogató, jó hangulatú közeg alakuljon ki, ahol senki nem fél hibázni, mert abból tanulunk a legtöbbet.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

Minden versenyre és fellépésre büszkén gondolok vissza, a legelső falunapi fellépésemtől kezdve egészen a nagyobb külföldi versenyekig. Volt lehetőségem például 2018-ban Kínába utazni egy Hangzhou-i táncfesztiválra, ahol egy hét alatt több különböző helyszínen is színpadra állhattunk, ami egy különleges élmény volt számomra.

Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a tánc iránti szeretetem mindig kitartásra motivált, sokszor tudat alatt is. Ennek köszönhetően viszonylag gyorsan eljutottam oda, hogy ma már taníthatok, ami számomra egy álom megvalósulása.

Nagyon fontosak számomra és büszke vagyok a tanítványaimra is, akik közül sokan a kezdetektől velem tartanak. Nagyon hálás vagyok értük, mert egy összetartó közösséget alkotunk, szinte második családként.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

Rendszeresen járok Budapestre jazz-funk órákra, emellett amikor csak lehetőségem van, különböző workshopokon és nyári táborokban is részt veszek. Ilyenkor külföldi tanároktól is van lehetőségem tanulni, ami mindig nagyon inspiráló és sok új ötletet ad a munkámhoz.

Fontos számomra, hogy folyamatosan fejlődjek, és nyitott maradjak az új stílusokra, trendekre és tanítási módszerekre.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

Az egyik legnagyobb kihívás számomra az volt, amikor elkezdtem tanítani, és hirtelen több csoportom is lett egyszerre. Bele kellett rázódnom a tanítással járó feladatokba is, mint a szervezés, az órák felépítése, a koreográfiák készítése, valamint a szülőkkel való kommunikáció. Emellett több csoportban is táncoltam, versenyeztem egyszerre és két másik munkahelyen is dolgoztam.

Ez az időszak elég intenzív volt, de végül sikerült megtalálnom a ritmust és beletanulnom az egészbe. Ma már ezek a feladatok természetesebben és könnyebben mennek, és sokkal magabiztosabban kezelem őket.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Az AForce1 számomra egy nagyon fontos közösség, ahol igazán otthon érzem magam. Jó érzés egy olyan csapathoz tartozni, ahol támogatjuk egymást és együtt fejlődünk.

Különösen sokat jelent, hogy most már én is továbbadhatom mindazt, amit itt kaptam.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Azt szeretném átadni nekik, hogy soha ne adják fel, ha valami nem megy elsőre. A táncban a kitartás és a gyakorlás mindig meghozza az eredményét.

Fontosnak tartom, hogy megtanulják élvezni a folyamatot is, mert sokszor maga az út sokkal izgalmasabb, mint a cél.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

A következő években szeretnék tovább fejlődni táncosként és oktatóként is. Fontos számomra, hogy folyamatosan tanuljak, járjak workshopokra, és új stílusokkal, szemléletekkel gazdagodjak.

Oktatóként az a célom, hogy egyre tudatosabban és változatosabban tudjak órákat tartani, és még többet tudjak adni a tanítványaimnak nemcsak technikailag, hanem élményben és motivációban is.

Emberként pedig szeretnék megmaradni ugyanilyen nyitottnak és lelkesnek, és hosszú távon egy olyan közeget építeni, ahol a tánc mellett a fejlődés és az önbizalom is központi szerepet kap.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Szenvedélyes – a tánc iránti szeretet mindig előre visz, nem az eredmények hajtanak, hanem maga a tánc élménye.

Kitartó – akkor is megyek tovább, ha valami nehezebb, mert hiszek a fejlődésben.

Kreatív – szeretem, ha a koreográfia tényleg elmeséli a zenét, és minden mozdulat visszaadja azt az érzést, amit a zene közvetít.

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

Óvodás voltam, mikor különböző rendezvényeken találkozhattam táncos bemutatókkal. Csillogó szemekkel néztem a fellépőket, ekkor még csak álom volt, hogy egyszer én is a színpadon szerepelhessek.

7 évesen kezdtem meg tanulmányaimat egy művészetoktatási iskolában, ahol beiratkoztam táncra. Kozma Eszter volt a tanárom, aki már a kezdetektől kitartásra tanított. Az ő kezei alatt kezdtem el versenyezni 10 évesen, akkor még disco stílusban. Azt hiszem, ez az első nagy mérföldkő, amikor komolyabban kezdtem el foglalkozni a tánccal.

Később a nyári táborokban megismerkedtem a disco, jazz és show táncok mellett a hip-hop stílussal is, majd 2016-ban lettem az egyesület tagja.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

Kezdetben talán a fejlődés motivált, hogy hétről hétre egyre jobb legyek. Ez a része ma is megvan, de talán ma már inkább maga a tánc szeretete hajt. Amikor órát tartok, vagy táncolok, azt érzem, hogy megszűnik az idő, és teljesen feltölt ez az élmény.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

A csapatokkal a hip-hop és fashion koreográfiák mellett a csajosabb (girly) vonalat képviseljük.

Ahogy a tanítványaim jellemeznek: „igazi energiabomba.”

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Egy nyitott és támogató légkör alakult ki, ahol bárki bátran kipróbálhatja magát. A csapattagok nagyon befogadóak, így az újonnan érkezők hamar a közösség részének érezhetik magukat.

Igyekszem színes táncedzéseket tartani, sok újdonságot hozni. Szeretem a rendhagyó feladatokat is, például volt már olyan óra, ahol a táncosok saját koreográfiát készítettek és mutattak be.

Bár tanítványaim az óra végére fizikailag elfáradnak, visszajelzéseik alapján mégis feltöltődve, jó élményekkel térnek haza.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

Bízom benne, hogy minden tanítványom haza tud vinni valamilyen értéket vagy szemléletmódot az órákról, amit később akár az élet több területén is alkalmazni tud. A tánc fejleszti a memóriát, megtanít csapatban dolgozni, alázatosnak és kitartónak lenni. Megtanít hibázni és felállni is. Bátorságra is nevel, egyben szerintem önbizalmat is tud adni.

Mindenkinek másfajta értéket jelent a tánc: valakinek kikapcsolódást és közösséget, míg másnak elhivatottságot és szenvedélyt.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

Gyerekkoromból az egyik legkedvesebb emlékem, amikor 2012-ben az IDO világbajnokságon disco kiscsoporttal második helyezést értünk el.

Különleges emlék számomra az is, amikor 2017-ben a győri EYOF-on szerepelhettünk. Ez azért volt kiemelkedő, mert a sokszínű produkció több művészeti ág együttműködéséből született meg, ami akkor egy teljesen új élményt adott számomra.

Ezek mellett azonban számomra talán még fontosabbak azok a mindennapi, apró, mégis nagyon személyes pillanatok. Ilyenek voltak például, mikor a hozzám közel állók velünk izgultak a sorok között, mikor összeállítottunk egy meglepetés gálaszámot, mikor a tanítványok leptek meg valami aprósággal, vagy mikor én leptem meg őket. Mikor együtt örültünk, mert sikerült az a bizonyos mozdulat, ami korábban nehézséget okozott. Mikor táborban már izzadtan, fáradtan, de az utolsó utáni órára is beálltunk. Mikor együtt mekiztünk verseny előtt, fontuk egymás haját, sminkeket adtunk kölcsön egymásnak, vagy amikor a tanítványok igazán jól érezték magukat egy fellépésen. Ezekben a helyzetekben együtt nevettünk, együtt izgultunk és néha együtt sírtunk is. Úgy gondolom, ezek az élmények teszik igazán értékessé a táncos közösséget.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

Természetesen rám is hatással van a média és a folyamatosan változó tánctrendek. Szeretek különböző stílusokat vegyíteni, inspirálódni külföldi táncosok videóiból és koreográfiáiból.

Emellett számomra nagyon fontos az is, hogy folyamatosan keressem és fejlesszem a saját stílusomat. Arra törekszem, hogy a mozdulatok tükrözzék az egyéniségemet, és hogy olyan alkotások szülessenek, amelyekről elmondható, hogy „na, ez igazán Krisztinás lett.”

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

Voltak kihívások bőven. Talán a legnagyobb az, hogy aki ma a csapat tagja, nem biztos, hogy évek múlva is velünk lesz. Emiatt nehéz hosszú távra tervezni, ezért inkább rövidebb időszakokban gondolkodom, és igyekszem mindig az adott helyzetből a legtöbbet kihozni.

Kihívást jelent az is, amikor valaki nem jár rendszeresen az órákra, hiszen ezzel nemcsak a saját fejlődését, hanem a csapat munkáját is hátráltatja. Ugyanez igaz arra is, amikor valaki megígéri, hogy részt vesz egy fellépésen, majd az utolsó pillanatban lemondja. Ilyenkor nekem és a csapatnak is gyorsan újra kell szerveznünk mindent.

A tánc nemcsak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget tanított. Meg kellett tanulnom kezelni azt, hogy sokan még mindig nem tekintik igazi hivatásnak ezt a pályát. Idővel megtanultam elengedni ezeket a véleményeket. Fejlődtem a konfliktuskezelésben, emellett sokat tanultam az asszertív kommunikációról.

A legfontosabb tanulság számomra az, hogy érdemes kitartani amellett, amit igazán szeretek. Hálás vagyok anyukámért, aki a mai napig támogat ebben, és még mindig ott van a fellépéseken, követi az egészet, érdekli ez a táncos világ, a világom. Ez ma már a páromra is ugyanígy igaz.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Az AForce1 számomra sokkal több, mint egy egyesület. Olyan közösség, ahol hasonló gondolkodású tanárok vesznek körül, akikkel öröm együtt dolgozni és közösen fejlődni.

Legalább ennyire fontosak számomra a tanítványaim is. Nagyon szeretem látni, ahogy hétről hétre fejlődnek, egyre magabiztosabbá válnak, és örömüket lelik a táncban.

Az évek során az AForce1 szinte a részemmé vált. Gyakorlatilag itt nőttem fel: itt lettem tanítványból oktató, és itt élhetem meg azt, amit igazán szeretek. Rengeteg élmény és tapasztalat köt ehhez a közösséghez, ezért nagyon fontos számomra, hogy a tagja lehetek.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Olyan értékeket szeretnék átadni, amelyeket az élet több területén is tudnak alkalmazni. Fontos számomra, hogy tudják: mindig van hova fejlődni. Merjenek kérdezni, hibázni, és legyen bátorságuk újra felállni.

Arra tanítom őket, hogy ne másokhoz hasonlítsák magukat, hanem saját fejlődésükre koncentráljanak. Emellett támogassák, motiválják és segítsék egymást. Bátorítom őket arra, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból, és feszegessék a határaikat.

Azt szeretném, hogy szívből táncoljanak, megfelelések nélkül. Számomra nem a versenyeredmény a legfontosabb, hanem azok a pillanatok, amelyek megmaradnak: egy ölelés, a taps, egy dicséret vagy egy mosoly. Bízom benne, hogy az itt töltött idő alatt számos olyan pillanattal gazdagodnak, amelyekre évekkel később is emlékezni fognak.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

A következő években szeretnék lépésről lépésre egyre jobb tanárrá válni. Igyekszem minden olyan lehetőséget megragadni, amellyel bővíthetem a tudásomat és új tapasztalatokat szerezhetek. Úgy gondolom, hogy egy jó oktató folyamatosan tanul.

A megszerzett tudást természetesen szeretném továbbadni a tanítványaimnak is. Az egyik legnagyobb célom, hogy a csapataim minden évben egy kicsit túlszárnyalják az előző évadban nyújtott teljesítményüket – legyen szó technikai fejlődésről, magabiztosságról vagy a színpadi jelenlétről.

Emberként pedig szeretném megőrizni azt a lelkesedést és szenvedélyt, ami miatt anno beleszerettem a táncba. Ha ezt át tudom adni a tanítványaimnak is, akkor úgy érzem, jó úton járok.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Kreatív, mert imádok alkotni. A táncban ez többek között a koreográfiák megálmodásában és összeállításában jelenik meg.

Empatikus, mert fontos számomra, hogy megértsem a tanítványaimat, és hogy a szülők is bizalommal fordulhassanak hozzám. Igyekszem olyan légkört teremteni, ahol mindenki felszabadultan vehet részt az órákon.

Szenvedélyes, mert a tánc számomra már nemcsak hobbi és nem is egyszerűen munka, hanem egy belső meggyőződésből fakadó út. A szenvedély adja az egésznek a lelkét, ez visz előre minden órán, és ez motivál arra, hogy folyamatosan fejlődjek.

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

A zene és a ritmus gyerekkorom óta foglalkoztatott. Először a néptánc területén próbáltam ki magam, majd körülbelül 10 éves koromban, szüleim unszolására megismerkedtem a hip-hop és a street dance stílusokkal. Azóta ezek a táncstílusok életem meghatározó részévé váltak.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

Nehéz megfogalmazni. A tánc szeretete az egyik legfontosabb motivációm – amikor táncolok, teljesen kikapcsolok, és nem gondolkozom semmi máson. Emellett a közösségben való táncolás is hatalmas inspirációt jelent számomra.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

A precizitás és a jó hangulat egyensúlya. Mindig odafigyelek a technikai részletekre és a pontosságra, ugyanakkor fontos számomra, hogy az óráimon senki ne feszüljön be, hanem mindenki jól érezze magát.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Lényeges számomra az állandó fejlődés, valamint az, hogy az edzések jó hangulatban teljenek, ezáltal is motiválva a résztvevőket. Kiemelt jelentőséget tulajdonítok annak, hogy az átadni kívánt tudás megfeleljen az adott korosztálynak, ugyanakkor segítse a fejlődésüket is.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

A táncórákon számomra az egyik legfontosabb érték a csapat összhangja. Saját fejlődésem során is ezt tapasztaltam a legmeghatározóbbnak, ezért ezt szeretném én is továbbadni a tanítványaimnak.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

A legbüszkébb a mostani, 2025/26-os évadra vagyok. Úgy érzem, rengeteget fejlődtem mind táncosként, mind pedig oktatóként. Hihetetlenül jó érzés számomra, hogy az idei gálára már két csoportomat is színpadra vihettem.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

Figyelemmel követem a legújabb trendeket, rengeteget tanulok különböző táncosok és K-pop csoportok videóiból. Folyamatosan fejlődöm a napi szintű gyakorlásnak köszönhetően, emellett rendszeresen járok más tanárokhoz és különböző stílusú órákra is, hogy minél szélesebb látókörrel rendelkezzek.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

A legnagyobb kihívást eddig a tanítványok hiányzásai jelentették. Amikor sokan kimaradnak egy-egy óráról, nehéz haladni, térformázni és fenntartani a csoport dinamikáját.

Ebből azt tanultam meg, hogyan legyek még rugalmasabb és kreatívabb. Megtanultam pillanatok alatt újratervezni, és úgy alakítani a formációkat, hogy azok a jelenlévőknek és a hiányzóknak egyaránt megfelelőek legyenek.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Öröm számomra egy ilyen összetartó és családias tánciskolához tartozni. Az AForce1 neve számomra garancia a minőségre.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Azt szeretném, hogy az óráim végén – vagy akár az évek múltán is – a felszabadultság érzését vigyék magukkal a tanítványaim. Emellett örülnék, ha a tánc által nyitottabbá válnának a kevésbé ismert K-pop zenék és különböző stílusok felé is.

Végül pedig a kitartást emelném ki, amely nemcsak a táncteremben, hanem az élet minden területén előreviszi őket.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

Szeretnék mindig jobb lenni és folyamatosan fejlődni. Mivel a K-pop Magyarországon még kevéssé ismert, célom, hogy minél népszerűbbé tegyem, és ezzel egy új irányzattal bővítsem a hazai táncos palettát.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Precíz – A precizitás a működésem alapja. Imádom a részleteket, és maximalista vagyok a táncban is.

Közvetlen – Fontos számomra, hogy az óráimon laza és baráti legyen a hangulat, mert hiszem, hogy így lehet a legjobban tanulni.

Kitartó – A kitartás az, ami átsegít a nehezebb időszakokon, és amit tanárként a leginkább szeretnék átadni a táncosaimnak.

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

Már kicsi korom óta imádok táncolni. Első osztályosként egy rendezvényen megláttam a mazsorettes lányokat, és akkor eldöntöttem, hogy én is ezt szeretném csinálni. Nyolc évig mazsoretteztem, ezalatt számos fellépésen és versenyen vettem részt.

Később a középiskolában is a táncot választottam, ahol megismerkedtem a modern tánccal. Azóta is meghatározó része az életemnek.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

A mai napig a legjobban a gyerekek motiválnak, és az, hogy segíthetek nekik fejlődni. Emellett inspirálnak az új zenék, a fellépések és az új lehetőségek is, amelyek mindig új lendületet adnak.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

A stílusomat leginkább az érzelmek kifejezése jellemzi, a lágyabb mozdulatok és a kifinomult, lassabb zenék.

A tanítványaim szerint én vagyok a „fűszer”, ők pedig az alapanyagok – együtt alkotunk igazán egy egészet.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Az óráimon a kezdők megismerkedhetnek a táncstílus alapmozdulataival és elemeivel, valamint egy kisebb koreográfiát is elsajátíthatnak. A haladó táncosokra összetettebb, nehezebb koreográfiák és nagyobb kihívást jelentő feladatok várnak.

Mindezt jó hangulatú bemelegítéssel, játékos feladatokkal és levezető gyakorlattal tesszük még élvezetesebbé.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

A legfontosabbnak azt tartom, hogy egy összetartó, támogató közösséget építsünk. A tánctechnikán túl szeretném átadni a bátorságot és az őszinteséget, valamint azt, hogy mindig merjenek küzdeni az álmaikért.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

A legbüszkébb arra vagyok, hogy a sok nehézség ellenére is kitartottam a tánc mellett.

Számomra az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola végzős növendékeként felléphettem a Győri Nemzeti Színház színpadán egy saját készítésű koreográfiával. Ez egy igazán emlékezetes mérföldkő volt a pályafutásomban.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

Folyamatosan inspirálódom táncos videókból, filmekből és előadásokból. Emellett szeretek workshopokra járni, ahol új táncstílusokat ismerhetek meg, fejlődhetek, és az ott szerzett tapasztalatokat beépíthetem a saját óráimba és koreográfiáimba.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

Az egyik legnagyobb kihívás számomra az volt, amikor először kezdtem el egyedül tanítani. Féltem a gyerekekkel való kommunikációtól, a koreográfiák megvalósításától és a szülői visszajelzésektől is.

Idővel azonban megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lenni – a legfontosabb az őszinteség, a figyelmesség és a türelem.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Számomra az AForce1 egy támogató közösséget jelent, ahol mindig számíthatok segítségre, ha elakadok. A tanároktól és a táncosoktól is rengeteget inspirálódhatok, a közösen átélt gálák és fellépések pedig felejthetetlen élményeket adnak.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Szeretném, ha a tánc örömét vinnék magukkal, és egy olyan közösség részesei lehetnének, ahol önmaguk lehetnek. Fontos számomra, hogy megtanuljanak kitartóan dolgozni, higgyenek magukban, és merjenek küzdeni az álmaikért – nemcsak a táncban, hanem az élet minden területén.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

A következő évadban táncosként szeretném több táncstílusban is kipróbálni magam, és akár egy tánccsoport tagjaként is fejlődni.

Tanárként a célom, hogy bővítsem a csoportjaimat, és a tanítványaim mindig örömmel járjanak az óráimra. Szeretném, ha mindenki fejlődne az előző évhez képest, és minél több közös élményt, fellépést és sikert élhetnénk át együtt.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Lelkes – Minden órához lelkesedéssel állok, és izgatottan várom, milyen lesz.

Kitartó – Szerintem, aki táncos, annak kitartónak kell lennie.

Segítőkész – Mindenkinek szívesen segítek a fejlődésben.

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?A tánc és a zene kiskorom óta az életem része. Nyolcévesen láttam először a Rómeó és Júlia musicalt, és a koreográfiákat újra meg újra visszanézve tanultam meg. Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy táncos szeretnék lenni.

Amint részt vettem az első táncórámon, azonnal beleszerettem ebbe a művészeti ágba. Azóta a tánc az életem meghatározó része.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?Rengeteg hazai és külföldi koreográfustól inspirálódom, és folyamatosan új célokat tűzök ki magam elé, amelyek fenntartják a motivációmat.

A mottóm: „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni.” Ez a mondat mindig erőt ad, amikor nehezebb időszakon megyek keresztül.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?Mint minden érmének, az én stílusomnak is két oldala van. Tud laza és folyamatos lenni, ugyanakkor technikás, vagány, kemény, gyors és energikus is. Emellett az érzelmek kifejezése is fontos szerepet kap.

Ez a sokszínűség teszi változatossá az óráimat. Nagy hangsúlyt fektetek a technikai fejlődésre, a pontosságra, a testtudat és a mozgáskoordináció fejlesztésére, miközben teret adok az érzelmek megélésének és kifejezésének is.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?A jó hangulat számomra elengedhetetlen, hiszen így lehet a legkönnyebben tanulni és fejlődni. Arra törekszem, hogy biztonságos közeget teremtsek, ahol mindenki egy kicsit maga mögött hagyhatja a hétköznapok nehézségeit.

Az óráimat mindig a csoport tudásszintjéhez igazítom, így mindenki a számára megfelelő kihívásokkal találkozik.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?Számomra fontos, hogy a tanítványaim ne csak a mozdulatokat tanulják meg, hanem megismerjék a HipHop kultúráját és történetét is. Szeretném, ha átlátnák, milyen stílusirányzatok léteznek, milyen zenék kapcsolódnak hozzájuk, és milyen technikával lehet ezeket hitelesen elsajátítani.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2023-ban felkértek egy 1956-os megemlékező műsor koreografálására, ahol a tanítványaimmal együtt dolgozhattam, és a színészi munkát is támogathattuk.

Nagy élmény volt számomra az is, hogy több hazai előadó mögött táncolhattam és koreografálhattam koncerteken, illetve videóklipekben.

Büszke vagyok a versenyeredményeimre is: Országos Bajnok, Európa-bajnok és Világbajnoki II. helyezett lettem, solo és formáció kategóriában egyaránt. Oktatóként pedig Európa-bajnoki I. helyezést ért el egy szóló tanítványom, valamint Országos Bajnoki I. helyezést szerzett az általam felkészített csoport is.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?Rengeteg videót nézek hazai és külföldi táncosoktól, koreográfusoktól, emellett folyamatosan képzem magam workshopokon és különböző tanfolyamokon.

A koreográfiáimba tudatosan építem be az aktuális trendeket, mindig egyensúlyban tartva azokat a technikai elemekkel.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?Táncosként a legnagyobb kihívás az volt, hogy elfogadjam saját magamat és a saját stílusomat. Meg kellett tanulnom, hogy nem másokat kell utánoznom, hanem önmagamat kell megmutatnom.

Egy jó tanár és mentor segítségével rájöttem, hogy sokkal többet ér saját egyéniségemet képviselni, mint valaki másra hasonlítani. A legjobb érzés az, amikor azt mondják: „igen, ő az”.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?Az AForce1 számomra hatalmas erőt és kitartást jelent. Egy olyan közösség, ahol mindenki támogatja és segíti a másikat.

Egy család vagyunk, akik a nehéz helyzetekben is kiállnak egymás mellett, és együtt küzdik le az akadályokat.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?Azt szeretném átadni nekik, hogy mindig szívből csinálják, amit szeretnek, és minden helyzetben önmagukat képviseljék.

Tanulják meg megélni az érzelmeiket, mert a tánc ehhez az egyik legjobb eszköz. Szeretném, ha tudnák, hogy a tánc mindig ott lesz mellettük, és én is számíthatnak rám, bármi történjen velük az életben. Igyekszem nemcsak táncra, hanem az életre is nevelni őket.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?Hiszem, hogy az ember egész életében fejlődik, emberileg és szakmailag egyaránt. Tanárként folyamatosan tanulok a saját tapasztalataimból, a tanítványaimtól és a különböző élethelyzetekből is.

Legfőbb célom, hogy minél több tanítványomat láthassam színpadon, versenyeken és fellépéseken, hiszen ezekből a helyzetekből tanulnak a legtöbbet. Emellett én magam is szeretnék folyamatosan fejlődni és új dolgokat tanulni.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?Kitartó – Ha kitűzök magam elé egy célt, addig dolgozom érte, amíg el nem érem.

Közvetlen – Mindig barátságosan és segítőkészen fordulok az új tanítványok felé, hogy már az első órán úgy érezzék, mintha mindig is a közösség részei lettek volna.

Határozott – A kedvesség és a lazaság mellett fontosnak tartom azt is, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet, a fegyelem és a megfelelő iránymutatás.

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

A tánc az életem része, amióta az eszemet tudom. Hároméves koromban kezdtem el táncolni orvosi javaslatra, mivel kötött csípővel születtem. Bár a családomban én vagyok az első táncos, nagyon hamar megtaláltam a helyem ebben a világban.

Először jazz-balettel kezdtem, majd hamar a modern-, látvány- és show-tánc felé fordultam. Máig emlékszem arra az érzésre, amikor először beléptem a táncterembe – azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok. Már négyévesen azt mondtam, hogy tánctanár szeretnék lenni, és azóta is ez az álmom.

Az évek során több száz versenyen, fellépésen és szakmai megmérettetésen vettem részt. Tanulmányaimat a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnázium klasszikus balett szakán folytattam, jelenleg pedig a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója vagyok.

Két éve tanítok, miközben aktív táncosként is folyamatosan fejlődöm. A legfontosabb célom, hogy a tánc szeretetét, az alkotás örömét és a mozgás erejét továbbadhassam a következő generációnak.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

A tánc számomra egy biztos pont. Ott van velem, ha boldog vagyok, ha szomorú vagyok, vagy ha éppen nem tudom, merre visz az utam. Olyan, mint egy kéz, ami mindig megfog, amikor szükségem van rá.

Amikor elkezdek táncolni, egy teljesen más világba kerülök. Ott nincsenek problémák, csak a tánc és én. Számomra a tánc az önkifejezés egyik legtisztább formája, amellyel olyan érzéseket és gondolatokat tudok megmutatni, amelyeket sokszor szavakkal nem lehet elmondani.

A legjobban azt az állapotot szeretem, amikor teljesen bele tudok merülni a táncba. Nem történik meg minden próbán, de amikor igen, és úgy jövök ki a teremből, hogy mindent kiadtam magamból, az leírhatatlan érzés. Ez az, ami újra és újra motivál.

Imádom a színpadot is. Minden fellépés egy új lehetőség arra, hogy legyőzzem a saját félelmeimet és megmutassam önmagam. Egyetlen pillanatra sem bizonytalanodtam el abban, hogy a tánccal szeretnék foglalkozni, mert számomra ez sokkal több, mint egy hobbi vagy egy szakma – ez az életem része.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

A saját stílusomat leginkább sokszínűnek és emberközpontúnak jellemezném. A modern kortárs tánc áll hozzám a legközelebb, mert benne egyszerre van jelen a technika, az érzelem, az önkifejezés és a szabadság.

Tanárként fontos számomra, hogy jó hangulat legyen az óráimon. Szeretek viccelődni, motiválni és olyan közeget teremteni, ahol mindenki jól érzi magát. Ugyanakkor hiszek a fegyelemben és a következetességben is. Szeretem a rendet, és azt, ha mindenki a lehető legtöbbet hozza ki magából.

A tanítványaim talán azt mondanák rólam, hogy mindig igyekszem meglátni bennük a lehetőséget, és segíteni nekik abban, hogy túllépjenek a saját határaikon. Fontos számomra, hogy ne csak táncosként, hanem emberként is fejlődjenek, és tudják, hogy számíthatnak rám, amikor szükségük van támogatásra.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Aki először belép az órámra, remélhetőleg azonnal megérzi a pozitív energiát és azt, hogy jó helyen van. Fontos számomra, hogy mindenki érezze: örülök, hogy itt van, számít a jelenléte, és értékes tagja a csapatnak.

Szeretem a jó hangulatot, a sok mosolyt és a motiváló légkört, ugyanakkor hiszek a fegyelemben és a kitartó munkában is. Az a célom, hogy a tanítványaim gyorsan fejlődjenek, de közben élvezzék is a folyamatot.

Szeretném, hogy mindenki úgy menjen haza az óráról, hogy egy kicsit magabiztosabb, boldogabb és büszkébb magára, mint amikor megérkezett. Hiszem, hogy a tánc nemcsak a mozdulatokról szól, hanem arról is, hogy megtanuljunk hinni önmagunkban és kihozni magunkból a legtöbbet. Ezért a mondat, amit biztosan sokszor hallanak majd tőlem: „Higgy magadban legalább annyira, amennyire én hiszek benned.”

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

A tanításban számomra a legfontosabb, hogy ne csak táncosokat, hanem magabiztos és kitartó embereket neveljek. Természetesen örülök a versenyeredményeknek és a sikereknek, de legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a tanítványaim szeressék azt, amit csinálnak, és merjenek hinni önmagukban.

Szeretném, ha megtanulnák, hogy a fejlődéshez idő, türelem és kitartás kell. A tánc engem is megtanított arra, hogy figyeljek a testemre, elfogadjam a saját fejlődési utamat, és alázattal dolgozzak a céljaimért.

Fontos számomra a csapatmunka, a kölcsönös tisztelet és az, hogy egy támogató közösséget építsünk, ahol a gyerekek nemcsak táncolni tanulnak meg, hanem barátságokat és élményeket is szereznek.

Azt szeretném, hogy egyetlen tanítványom se érezze azt, hogy neki nem való a tánc. Hiszem, hogy a tánc mindenkié, és mindenki képes fejlődni, ha megfelelő támogatást, bizalmat és lehetőséget kap.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

Nehéz egyetlen dolgot kiemelni, hiszen az évek során rengeteg meghatározó élményben és sikerben volt részem. Ötéves korom óta több száz versenyen képviselhettem a sportágamat. Tízévesen szerepelhettem a Csak Show és más semmi című televíziós műsorban, tízszer nyertem világbajnoki címet, felléphettem a Csillag Születik műsorában, valamint felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Egyetemre.

Mégis talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy súlyos sérülés után sem adtam fel. Egy balettórán kiugrott a térdem, hosszú gipszet kaptam, és a levétele után mindössze két hetem maradt felkészülni a képesítő vizsgámra. Sokan lehetetlennek tartották volna, de hittem benne, hogy minden fejben dől el, és végül sikeresen teljesítettem minden vizsgámat.

Ez az élmény megerősített abban, hogy a kitartás, az elszántság és az önmagunkba vetett hit sokszor többre képes, mint gondolnánk.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

Jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem modern tánc és próbavezető szakának hallgatója vagyok, ahol nap mint nap új szakmai tudással és tapasztalatokkal gazdagodom.

Emellett rendszeresen veszek részt workshopokon, kurzusokon és továbbképzéseken, valamint más oktatóktól és koreográfusoktól is tanulok. Hiszem, hogy egy jó tanárnak is folyamatosan fejlődnie kell.

A jövőben szeretnék külföldi képzésekre is eljutni, hogy még több stílust, módszert és szakmai szemléletet ismerhessek meg. Fontosnak tartom, hogy nyitott maradjak az újdonságokra, miközben megőrzöm azokat az értékeket, amelyekben igazán hiszek.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

Az egyik legnagyobb kihívás számomra az volt, amikor 14 évesen elköltöztem otthonról, hogy a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnáziumban tanulhassak. Fiatalon elszakadni a családtól nem volt könnyű, de tudtam, hogy ezért az álomért érdemes áldozatokat hozni.

Nehéz időszak volt az is, amikor sérülések vagy betegségek miatt hosszabb időre ki kellett hagynom a táncot. Ezek a helyzetek megtanítottak türelmesnek lenni és még jobban értékelni minden egyes percet, amit a táncteremben tölthetek.

Tanárként jelenleg az jelent kihívást, hogy több városhoz és közösséghez is kötődöm. Ezek az élmények azonban megerősítettek abban, hogy mennyire fontosak számomra az emberi kapcsolatok és a közösség.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Az AForce1 számomra egy izgalmas új lehetőséget jelent. Már az első beszélgetések során azt éreztem, hogy egy olyan közösségbe kerülhetek, ahol értéket képvisel a fejlődés, a szakmaiság és a tánc iránti elkötelezettség.

Nagyon hálás vagyok a bizalomért és a lehetőségért, hogy itt taníthatok. Motivál, hogy egy olyan közeg részese lehetek, ahol közösen építhetjük egymást, inspirálhatjuk a fiatalokat, és átadhatjuk nekik a tánc szeretetét.

Bízom benne, hogy az AForce1-nál nemcsak oktatóként, hanem emberileg is sokat fejlődhetek, miközben én is hozzá tudok tenni a közösséghez és a tanítványok fejlődéséhez.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Azt szeretném, hogy a tanítványaim évek múlva is jó érzéssel gondoljanak vissza az együtt töltött időre. Ha egyszer azt mondják, hogy „nála szerettem meg igazán a táncot” vagy „nála kezdtem el igazán hinni magamban”, az számomra az egyik legnagyobb elismerés lenne.

Szeretném, hogy az óráimról ne csak új tudással, hanem élményekkel, önbizalommal és motivációval is gazdagodjanak. Hiszem, hogy a táncban szerzett tapasztalatok az élet más területén is segíthetik őket.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

A következő években szeretnék minél többet tanulni és fejlődni táncosként, oktatóként és emberként egyaránt. Rövid távú célom, hogy sikeresen lediplomázzak a Magyar Táncművészeti Egyetemen, majd mesterszakon is továbbtanuljak.

Szeretnék minél több szakmai tapasztalatot szerezni workshopokon, továbbképzéseken és külföldi kurzusokon, hogy folyamatosan bővíthessem a tudásomat.

Oktatóként az a célom, hogy idővel egy összetartó, eredményes versenycsapatot építsek, valamint tovább fejlesszem koreográfusi munkámat és minél több lehetőséget kapjak az alkotásra.

A legfontosabb célom azonban az, hogy soha ne veszítsem el a tánc iránti szeretetemet és kíváncsiságomat, mert hiszem, hogy a fejlődés alapja mindig a nyitottság és a tanulás iránti vágy.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Céltudatos

Kreatív

Energiabomba

Mesélj magadról! Hogyan talált rád a tánc, és mikor döntötted el, hogy a mozgás az életed meghatározó része lesz?

Már általános iskolás koromban beleszerettem a táncba. Az iskolánkban fellépett egy hip hop csapat, és emlékszem, hogy teljesen magával ragadott az energia és a hangulat. Tizenhárom évesen hazamentem, és közöltem a szüleimmel, hogy én is táncolni szeretnék. Még aznap felvettem a kapcsolatot az egyesület vezetőjével, és be is iratkoztam a tánciskolába. Ennek már több mint tizenkét éve.

A hip hop mellett itt ismertem meg a house stílust is, amely az évek során egyre közelebb került hozzám, és mára ez lett a fő irányvonalam.

A mozgás mindig fontos része volt az életemnek, de a tánc volt az első olyan mozgásforma, amit valódi szenvedéllyel csináltam. Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem táncolni, tudtam, hogy hosszú távon is meghatározó része lesz az életemnek.

Mi inspirál a táncban a mai napig? Mi az, ami ennyi év után is motivál, és újra meg újra visszavisz a terembe?

Számomra a táncban az a leginspirálóbb, hogy soha nincs olyan pont, amikor azt mondhatom: „kész vagyok, mindent tudok”. Mindig azt vallom, hogy amikor azt érzed, már mindent elsajátítottál, akkor valójában itt az ideje tovább fejlődni, új dolgokat tanulni, vagy akár visszatérni az alapokhoz. A tanulási folyamatnak soha nincs vége.

Ez nemcsak a táncra igaz, hanem az életre is. Hiszek abban, hogy folyamatosan fejlődünk, és közben egyre többet tanulunk saját magunkról is.

A tánc mára a mindennapjaim része lett. Persze vannak napok, amikor fáradtan érkezem edzésre, de szinte mindig feltöltődve megyek haza. Talán az motivál a legjobban, hogy minden alkalommal tanulok valami újat, és hogy a táncon keresztül másoknak is adhatok.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat? Mi az, amit a tanítványaid és a kollégáid szerint csak te tudsz hozzátenni egy órához vagy koreográfiához?

A stílusomat leginkább dinamikusnak és energikusnak mondanám. Szeretem, ha az óráim intenzívek, ugyanakkor nagyon fontos számomra, hogy mindenki jól érezze magát, és a saját tempójában tudjon fejlődni.

Mindig figyelek arra, hogy a tanítványaim éppen hol tartanak. Hiszem, hogy a fejlődéshez nem elég csak a lépéseket megtanulni, hanem szükség van egy támogató közegre is, ahol mindenki mer hibázni, kérdezni és önmaga lenni.

A tanítványaim gyakran mondják, hogy motiválom őket, és segítek megtalálni a saját stílusukat, valamint önmagukat. Nemcsak a lépések megtanítása a célom, hanem az is, hogy mindenki merje vállalni a saját egyéniségét.

Ezt a szemléletet képviselem a saját táncomban is. Mindig önmagamat viszem bele a mozgásba, nem másolok, hanem azt keresem, mi az, ami valóban belőlem fakad. Ugyanezt szeretném átadni a tanítványaimnak is.

Milyen élmény vár arra, aki először belép az órádra? Mit tapasztalhat egy kezdő vagy haladó táncos a foglalkozásaidon?

Az óráimon mindig a csoport szintjéhez igazodom. Folyamatosan figyelem, hogy a tanítványok hol tartanak, hogyan érzik magukat, és milyen tempóban tudnak haladni.

Kezdők számára az alapok biztos elsajátítása a legfontosabb, ugyanakkor már ebbe a folyamatba is igyekszem kihívásokat építeni, hogy folyamatosan fejlődhessenek és egyre magabiztosabbá váljanak.

Haladókkal összetettebb, technikásabb kombinációkon dolgozunk, de náluk is kiemelten figyelek arra, hogy mindenki a saját szintjén kapjon megfelelő támogatást és fejlődési lehetőséget.

Az óráimon egy elfogadó, támogató közeg és jó hangulat vár mindenkit, ahol biztonságban lehet tanulni, fejlődni és önmagát adni.

Mit tartasz a legfontosabbnak a tanításban? Milyen értékeket szeretnél átadni a tánctechnikán túl?

Számomra a tanítás nem csupán a tánctechnikáról szól. Fontos, hogy mindenki biztonságban érezze magát az óráimon, és olyan elfogadó közegben fejlődhessen, ahol bátran önmaga lehet.

Arra törekszem, hogy a tanítványaimból mindig a legtöbbet hozzam ki, miközben folyamatosan motiválom és bátorítom őket. Hiszek abban, hogy a tánc egy önismereti út is, amely segít magabiztosabbá válni, leküzdeni a saját határainkat és megtanít hinni önmagunkban.

Nagyon fontos számomra a kölcsönös tisztelet és az egymás iránti elfogadás.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásodból? Lehet ez egy versenyeredmény, egy fellépés vagy akár egy tanítvány sikere is.

A legbüszkébb egy olyan tanítványom fejlődésére vagyok, akivel már több éve dolgozunk együtt. Amikor elkezdtük a közös munkát, nagyon izgulós és szorongó volt, nehezen mert kiállni mások elé.

Nemrég egy versenyen sikerült legyőznie a félelmeit, és magabiztosan, bátran állt színpadra. Nagyon büszke vagyok rá, és hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az útnak. Számomra az a legnagyobb siker, hogy segíthettem kibontakoztatni azt, ami végig ott volt benne, és hogy megtanult jobban hinni önmagában.

Hogyan fejlődsz és maradsz naprakész? Milyen forrásokból inspirálódsz, és hogyan építed be a folyamatosan változó trendeket a munkádba?

A fejlődést folyamatos útnak tekintem, ezért rendszeresen veszek órákat szakmailag elismert táncosoktól. Hiszem, hogy mindig van hova fejlődni, ezért fontosnak tartom, hogy lépésről lépésre haladjunk előre.

Emellett rendszeresen részt veszek táncos eseményeken is, ahol nemcsak tanulok, hanem a közösség aktív tagjaként is jelen vagyok.

Figyelemmel követem az aktuális trendeket, és a saját stílusomhoz igazítva építem be őket az óráimba, hogy a tanításom egyszerre maradjon hiteles, naprakész és személyes.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amellyel edzőként vagy táncosként szembesültél? Mit tanultál belőle?

Az egyik legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy megtanuljak jobban bízni magamban edzőként is. Volt olyan időszak, amikor a körülmények – például az órák változó létszáma vagy a saját bizonytalanságaim – könnyen kizökkentettek.

Idővel azonban rájöttem, hogy nem ezek határozzák meg az óráimat, hanem az, hogy én milyen energiával és jelenléttel vagyok ott. Megtanultam stabilnak maradni akkor is, amikor éppen kevesebben vannak jelen, vagy amikor én magam kevésbé érzem magabiztosnak magam.

Ez sokat erősített bennem. Ma már sokkal jobban bízom a saját munkámban és abban, hogy amit átadok, az akkor is értékes, ha nem minden körülmény tökéletes.

Mit jelent számodra az AForce1 közössége? Miért fontos számodra, hogy ennek a csapatnak a tagja vagy?

Számomra az AForce1 egy olyan közösséget jelent, ahol a fejlődés, a szakmai igényesség és az egymás iránti tisztelet egyszerre vannak jelen. Nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, mert olyan emberek vesznek körül, akik inspirálják és motiválják egymást.

Fontos számomra, hogy egy olyan közegben taníthatok, ahol nemcsak a tánctudás átadása a cél, hanem egy támogató, elfogadó közösség építése is. Bízom benne, hogy a saját szemléletemmel és energiámmal én is hozzá tudok tenni ehhez a közösséghez.

Mit szeretnél adni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik nálad kezdenek el táncolni? Milyen útravalót kapjanak tőled az órák végén vagy akár évek múltán?

Szeretném, ha a tanítványaim számára a táncórák az élet egyik legszebb pillanatait jelentenék. Egy olyan helyet, ahol igazán jelen tudnak lenni, kizárják a külvilágot, és csak önmagukra, a zenére és a fejlődésre figyelnek.

Hiszem, hogy a tánc sokkal több, mint mozgás. Segít jobban megismerni önmagunkat, feszegetni a saját határainkat, megtanít kitartani, és önbizalmat ad. Ezeket a tapasztalatokat nemcsak a táncteremben, hanem az élet minden területén kamatoztatni lehet.

Azt szeretném, hogy évek múlva is emlékezzenek arra az érzésre, hogy mertek fejlődni, hibázni, újra próbálkozni és hinni magukban. Ha ezt magukkal viszik, akkor úgy érzem, már sokkal többet kaptak a tánctól, mint pusztán betanult lépéseket.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő években? Táncosként, oktatóként és emberként hová szeretnél fejlődni?

Táncosként a célom, hogy folyamatosan képezzem magam, új tapasztalatokat szerezzek, és minél több tudást gyűjtsek, amelyet később hitelesen tudok továbbadni a tanítványaimnak. Hiszek abban, hogy egy jó oktató soha nem hagyja abba a tanulást.

Oktatóként szeretnék egyre több emberre pozitív hatással lenni, és olyan órákat tartani, amelyek nemcsak táncban fejlesztenek, hanem önbizalmat adnak és közösséget is építenek.

Emberként is fontos számomra a folyamatos fejlődés, különösen az önismeret terén. Hiszem, hogy minél jobban ismerem önmagam, annál többet tudok adni másoknak. Hosszú távon pedig az a célom, hogy a munkámmal olyan értékeket adjak tovább, amelyek a táncteremben és azon túl is elkísérik az embereket.

Három szó, amivel bemutatnád magad. Miért pont ezeket választottad?

Elhivatott – Számomra a tánc és a tanítás nem csupán munka, hanem egy folyamatos út és fejlődés. Fontos, hogy amit csinálok, azt szívből és teljes odafigyeléssel végezzem.

Kitartó – Hiszek abban, hogy a fejlődés nem egyik napról a másikra történik. Folyamatos munkával és türelemmel lehet igazán eredményeket elérni, mind táncosként, mind oktatóként.

Inspiráló – Szeretném, hogy az óráimon a tanítványaim ki tudják hozni magukból a legjobb önmagukat, és rátaláljanak arra az erőre és magabiztosságra, amely mindig is bennük volt.